I.

Iker-versek

1. A szándék minden dolognak az indítéka, lényege.

Azt, aki gonosz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,

nyomon követi szenvedés, mint igavonót a kerék.

2. A szándék minden dolognak az indítéka, lényege.

Azt, aki igaz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,

nyomon követi boldogság, mint árnyéka a lépkedőt.

3. “Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt.”

Aki folyton ezen töpreng, abban örök a gyűlölet.

4. "Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt.”

Akit e gondolat nem bánt, abban kihúny a gyűlölet.

5. Mert gyűlöletet sohasem szüntet meg másik gyűlölet.

Örök törvény: ha nem gyűlölsz, úgy szűnik meg a gyűlölet.

6. Nem fogja fel sok ember, hogy fékeznie kell önmagát;

ám aki ezt felfogja, az megbékél, nem gyűlölködik.

7. Aki csak a gyönyört nézi, nem fékezi érzékeit,

az evésben mértéktelen, hanyag és gyenge jellemű,

azt ledönti a Kísértő, mint korhadt fát a szélvihar.

8. Aki a rosszat átlátja, megfékezi érzékeit,

Az evésben mértékletes, hitben szilárd, iparkodó,

nem bír azzal a Kísértő, mint sziklával a szélvihar.

9. Ha sárga köntöst öltött fel, de vétkét nem vetkőzte le,

hamisság s indulat rabja, nem érdemli meg e ruhát.

10. Ha vétkeit levetkőzte, az erényben szilárdan áll,

hamisság s indulat nélkül, méltán viseli e ruhát.

11. Ki lényegtelent fontosnak, s nem fontosnak hisz lényegeset,

téves gondolkozásával a lényeghez sosem jut el.

12. Ki fontosat lát fontosnak, s nem fontosnak lényegtelent,

helyes gondolkozásával a lényeghez eljut hamar.

13. Mint a rosszul fedett házat elárasztja a zivatar,

a fegyelmezetlen lelket elárasztja a szenvedély.

14. Mint a jól befedett házat zivatar nem árasztja el,

a jól fegyelmezett lelket nem önti el a szenvedély.

15. Megbánja, amit tett, még ideát,

s megbánja halála után odaát

a gonosztevő, mert gyötrelem

sújt rá gaztette jutalmaként.

16. Nem bánja, amit tett, sem ideát,

s nem bánja halála után odaát

aki jót tesz, mert igaz jutalom

vár rá jótette jutalmaként.

17. Megszenved a tetteiért ideát,

s megszenved értük majd odaát

a gonosztevő, ha pokolra zuhan,

s jajgathat: "Óh, miért tettem ezt!"

18. Örvendhet a tetteiért ideát

s örvendhet értük majd odaát

aki jót tesz, mert az égbe kerül,

s boldog lesz: "Helyesen tettem ezt!"

19. Hiába hirdet sok ezer nemes szót

a férfi, ha nem aszerint cselekszik.

A szerzetesség haszontalan annak;

pásztor, ki mások nyáját veszi számba.

20. Ha csak kevés szót mond is ki a férfi,

de törvényben jár, aszerint cselekszik,

a szenvedélyt és bűnt messzire vetve

helyes tudással, igaz ismerettel,

sem itt, sem ott túl semmire se vágyva,

a szerzetesség hasznára van annak.

II.

Törekvés

21. Törekvés halhatatlanság, restség halál útjára visz.

Törekvő többé nem hal meg; a rest nem több, mint a halott.

22. A bölcsek ezt felismerik, s törekednek ernyedetlenül.

Az igazak nyomán járnak, magasabbra törnek szüntelen.

23. Aki szilárd kitartással, elmélyülten elmélkedik,

az elnyeri a Nirvánát, mindennél drágább birtokot.

24. Aki folyton igyekszik a cél felé,

igaz úton járva, serény, szerény,

ura gondolatának, az ily nemes

törekedőnek a hírneve egyre nő.

25. Mérséklettel, igyekvéssel és önuralommal a bölcs

szilárd szigetet épít fel, mit az ár nem sodorhat el

26. Elmerülnek a restségben a balgatagok, ostobák.

Okos a törekvés mellett, mint drága kincs mellett, kitart.

27. Ne merülj el a restségben, ne csábítson a vágy, a kéj.

Igaz öröm kárpótolja a kitartó elmélyülőt.

28. Ha restségét törekvéssel lerázza magáról a bölcs,

úgy néz a tudás tornyából a szenvedő világra le,

mint aki hegytetőn állva a földre pillant szenvtelen.

29. Iparkodjék a restek közt, az alvók közt éber legyen,

mindet maga mögött hagyva, mint paripa a rossz gebét.

30. Törekvésével lett Indra az istenek között király.

A törekvés dicséretes, ám a restség szégyenletes.

31. Ha veszélyt lát a restségben és törekszik a szerzetes,

elégeti bármely erős kötelékét, akár a tűz.

32. Ha veszélyt lát a restségben és törekszik a szerzetes,

nem bukhat el, nem téveszt célt: a Nirvána felé halad.

III.

Gondolat

33. Csapongó, szerteágazó, elkószáló gondolatát

egyenesítse ki a bölcs, mint nyílvesszőt fegyverkovács.

34. Mint a vízből kihúzott hal vonaglik a part fövenyén,

a Kísértő hálójában úgy vergődik a gondolat.

35. Az elcsatangoló, makacs gondolatot fékezze meg;

mert boldogság forrása a kordában tartott gondolat.

36. A megszökő, félresikló gondolatra vigyázni kell,

mert boldogság forrása lesz, ha jól vigyáz rá az okos.

37. A szívben rejlő, testetlen, magános, szálló gondolat

megkötése a Kísértő hálójából kiszabadít.

38. A gondolatain nem úr, az Igaz Tant nem ismerő,

hitében ingatag férfi a bölcsességhez nem jut el.

39. Se vágyódás, se gyűlölség gondolatát nem ismerő,

jót s rosszat elvető, éber férfit nem gyötri félelem.

40. Akár a korsó, ez a test törékeny.

Mint várat, bástyázza körül az elmét,

tudása kardjával sújtsa le Márát,

és győzedelmét őrizze szilárdan.

41. Igen, ez a test úgy hever a föld színén hamarosan,

hitványan, értelem nélkül, akár egy elkorhadt fatönk.

42. Ellenfelének ellenfél, haragosának haragos

nem okoz annyi kárt, mint a rossz útra tévedt gondolat.

43. Sem apánk, sem szülő anyánk, sem barátunk, sem rokonunk

nem adhat annyi jót, mint a jó úton járó gondolat.

IV.

Virágok

44. Ki fogja legyőzni a földet és

a halál birodalmát és az eget?

A Tan ösvényét ki találja meg,

akár a virágot a fürge szem?

45. A kereső győzi le a földet és

a halál birodalmát és az eget.

A Tan ösvényét ő találja meg,

akár a virágot a fürge szem.

46. Ha ráébred, hogy buborék a teste,

csak délibáb, szétfoszló, üres árnyék,

szétszórja Mára virág-nyilait mind,

s Halálkirálynak szeme nem talál rá.

47. A vágy virágait szedő, meggondolatlan ostobát

a halál elsodorja, mint alvó falut az áradás.

48. A vágy virágait szedő, meggondolatlan ostoba

még be sem telt a kéjekkel, s már a halál lecsap reá.

49. Virágból nektárt szív a méh, nem sérti meg, tovább repül.

Így járjon alamizsnáért házról házra a szerzetes.

50. Ne más hibáit fürkéssze, hogy mit tett s mit nem tett amaz:

vizsgálja inkább önmaga mulasztását és tetteit.

51. Mint színeivel pompázó, de illatatlan szép virág,

olyan meddő az ékes szó, ha nem cselekszik aszerint.

52. Mint színeivel pompázó és édes illatú virág,

gyümölcsöző az ékes szó, ha aszerint cselekszik is.

53. Ahogy halom virágszálból sokféle füzér fonható,

a halandóktól sokféle jócselekedet várható.

54. Szél ellenében sem a jázmin-illat,

sem más virág vagy szantál szaga nem száll,

de jótett híre a szelet legyőzi,

igazak híre betölti a földet.

55. Édes a jázmin, szantálfa vagy lótuszvirág illata,

de minden édes illatnál erény illata édesebb.

56. A tagora, a szantálfa illata nem száll messzire,

ám az erényes tetteknek illata magas égbe száll.

57. Aki erényes életben és törekvésében kitart,

azt óvja a helyes tudás, s a Kísértő nem lel reá.

58. Ahogy az út szélére szórt szemétrakásból is kihajt

az édes illatú lótusz, a szemet gyönyörködtetőn,

59. a Megvilágosult Szentség tanítványa is kiragyog

tudásával a vak világ szeméthalmából fényesen.

V.

Balgák

60. Álmatlannak hosszú az éj, a fáradtnak hosszú az út,

hosszú Lét sújtja azt, aki az Igaz Tant nem ismeri.

61. Ha útitársul nem talál olyat, vagy jobbat, mint maga,

haladjon útján egyedül; a balga társnak nem való.

62. A balga így pöffeszkedik: "Van vagyonom és van fiam".

De saját énünk sem miénk, nemhogy a vagyon és fiú.

63. Ha a balga tudja, hogy buta, legalább ennyi esze van.

De ha bölcsnek hiszi magát, akkor már igazán bolond.

64. Hiába tölti bölcs mellett a balga egész életét,

nem érzi az igazságot, mint leves ízét a kanál.

65. Ha az okos a bölcs mellett csupán egy percet tölt is el,

megérzi az igazságot, mint a leves ízét a nyelv.

66. Önmaguk ellenségei az ostobák, tudatlanok.

Vétket vétekre halmoznak, s tettük gyümölcse keserű.

67. Nem az a tett a helyes tett, amit majd megbánás követ,

s könnyzáport öntve kell majd a gyümölcsét elfogyasztani.

68. Az a tett helyes tett, amit sohasem kell megbánnia,

s vidáman, boldogan fogja gyümölcsét elfogyasztani.

69. Míg be nem érik gaztette, méznek gondolja a bolond,

de keserűen megbánja, amikor beérett a tett.

70. Ha havonként egy fűszálnyi ételt fogyaszt csak a bolond,

böjtje a Tan tudásának tizedrészét sem éri meg.

71. A tej csak lassan alszik meg, és lassan érik be a bűn,

de lappangva tovább izzik, mint hamu alatt a parázs.

72. Az ostobának kárára válik egy kevéske tudás:

a feje meghasad tőle, s szétfoszlik minden érdeme.

73. Első legyen a szerzetben, tiszteljék érdemen felül,

kolostorban irányítson – ezt kívánja az ostoba.

74. "Tetteimért becsüljenek szerzetesek, világiak,

én szabjam meg a többinek, hogy mit tegyen, mit ne tegyen"–

ezen jár a balga esze, és vágya, gőgje egyre nő.

75. Gazdagodáshoz más út visz, a Nirvánába más vezet.

Ha ezt Buddha tanítványa, a szerzetes felismeri,

ne hódolatra vágyódjék, célja helyes tudás legyen.

VI.

Bölcsek

76. Hogyha bölccsel találkozik, s az rámutat hibáira,

s megfeddi, úgy örüljön, mint aki rejtett kincset talál.

77. Tanítson, intsen, és óvja a rossztól az embereket.

A jók szeretni fogják majd, csak a gonoszok gyűlölik.

78. Gazokkal ne barátkozzék, hitvány barátja ne legyen.

Igazakkal barátkozzék, társa derék ember legyen.

79. Ha iszik az Igaz Tanból, boldog lesz, lelke elcsitul.

A Magasztos hirdette Tant örömmel hallgatja a bölcs.

80. A csatornát alakítja építész;

alakítja a nyilat fegyverkovács;

alakítja a fát az asztalos;

alakítja saját magát a bölcs.

81. Ahogy a sziklabércet a szélvihar nem rendíti meg,

a bölcset sem ingatja még dícséret vagy gyalázkodás.

82. A mély, magános, csendes tó víztükre rezzenéstelen;

ily rezzenéstelen békét áraszt a bölcsekre a Tan.

83. A lemondásra kész mindig a jámbor,

nem emlegeti szüntelen a vágyát.

Ha bánat éri vagy öröm a bölcset,

nem roskad össze, s ujjongani sem fog.

84. Se más kedvéért, se saját javára

törvényt tiporva ne törjön előre,

ne kívánjon pénzt, fiat és hatalmat.

Erény, tudás és törvény legyen éke.

85. E világból a túlpartra igen kevesen jutnak el;

legtöbben innenső parton szaladgálnak fel és alá.

86. De akik meghallgatják az Igaz Tant, s híven követik,

halál örvénylő tengerén szilárd túlpartra kelnek át.

87. Elhagyja a sötét törvényt, tiszta törvényt követ a bölcs.

Hajléktalan magányában él, odahagyja otthonát.

88. Ott nincstelenül, vágy nélkül nyugalmat élvez, örömet.

Minden reátapadt szennytől tisztára mossa önmagát.

89. Aki a Felébredés minden lépcsőfokán szilárdan áll,

s lelkéről lepereg minden befolyás és ragaszkodás,

az már e földi életben a Nirvánába eljutott.

VII.

Szentek

90. Aki útja végére ért, lerázva kötelékeit,

túl örömön és bánaton, az nem ismer több szenvedést.

91. Hajlékban nem talál békét a bölcs, és magasabbra tör.

Mint tó vizéről felszálló hattyú, elhagyja otthonát.

92. Aki élelmet nem gyűjt, s csak szükség szerint táplálkozik,

a kötődésektől szabad Szabadulás a lakhelye,

annak nem tudni útját, mint elröppenő madarakét.

93. Akire semmi sem hat már, egykedvűen táplálkozik,

a kötődésektől szabad Szabadulás a lakhelye,

annak nem tudni célját, mint elröppenő madarakét.

94. Ki érzékeit zabolára fogja,

mint lovait az ügyes kocsihajtó,

s minden hatás, gőg, vágy lepereg róla,

az istenek is irígylik e szentet.

95. Aki mindent eltűr, mint a föld,

aki mint a kőoszlop, szilárd,

aki tiszta, mint a tó vize,

születéstől megszabadul a szent.

96. Békés minden gondolata, békés a tette és szava

a nyugodt lelkű szentnek, kit helyes tudás megszabadít.

97. Akit nem téveszt meg tévhit, eltépte kötelékeit,

vágyat, reményt levetkőzött, a legkiválóbb férfi az.

98. A faluban, az erdőben, a hegycsúcson, a völgy ölén,

ahol a szent tartózkodik, gyönyörűséges az a hely.

99. Örömet ad az erdőség, bár a világ nem élvezi.

A szenvtelenek kedvelik, nem a szenvedély rabjai.

VIII.

Ezer

100. Ezer fölösleges szónál, amelyből hasznot nem merít,

egy hasznos szó is többet ér, ha hallása nyugalmat ad.

101. Ezer fölösleges versnél, amelyből hasznot nem merít,

egy hasznos vers is többet ér, ha hallása nyugalmat ad.

102. Ha száz fölösleges verset mond, melyből hasznot nem merít,

egy hasznos vers is többet ér, ha hallása nyugalmat ad.

103. Ezer csatában győzhet le az egyik győztes ezreket,

a másik egyet: önmagát – ő a győztesek győztese.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.