A köpölyözést számos ősi kultúrában alkalmazták: Kínában, Görögországban és Perzsiában egyaránt köpölyöztek. Az afrikai varázslók is alkalmazták a módszert, és még a híres középkori apátnő, Hildegard von Bingen is lelkes híve volt. Európában most reneszánszát éli a köpölyözés.

Ahhoz, hogy a bőr fölött vákuumot hozzunk létre, csak egy üvegharangot vagy poharat kell hirtelen felmelegíteni. Nálunk az öblös típus terjedt el, amelyekben éterbe mártott vattapamacsot gyújtanak meg. Az így felforrósított üveget gyorsan a bőrre helyezik. Ekkor a tűz azonnal elalszik, az üvegben lévő levegő hűlni kezd és összehúzódik. Mivel az üveg szája légmentesen zár, így odabent a külvilághoz képest csökken a nyomás, és a köpölyöző üveg szorosan a bőrre szívódik.

Ezt a vákuumot ma már modern eszközökkel, láng nélkül is elő lehet idézni: szívópumpával vagy rugalmas anyagból készülő köpölyharangokkal. A köpöly méretével és a benne létrehozott vákuum erősségével szabályozható, hogy mekkora szívó hatást fejtünk ki a bőrfelületen.

Miért méregtelenít a vákuum?

A középkorban a köpölyözés a fürdőmesterek módszere volt, ők voltak a köznép által is megfizethető szolgáltatást nyújtó gyógyítók. A köpölyözést lényegében minden betegséget gyógyító módszernek tartották, így gyakran alkalmazták, éppúgy, mint az érvágást. A korabeli orvoslás elméleti alapját a nedvtan alkotta. A betegség okát a fekete és a sárga epe közötti egyensúly felborulásában látták – ez a két folyadék lényegében a vérnek és a nyálkának felelt meg. A gyógyulás érdekében helyre kellett állítani a testnedvek közötti egyensúlyt.

Akár gennyes kelésekről, akár pestisről vagy általános gyengeségről volt szó, a hangsúly mindig a káros nedvek kiürítésén volt. Az orvosok és a gyógyítók köpölyöztek, eret vágtak, hashajtókat, beöntéseket adtak, piócáztak és kantaridatapaszt (erősen irritáló, a bőrön égési sérüléshez hasonló, hólyagot húzó anyag) ragasztottak a bőrre.

A köpölyözés mai gyakorlatában nem a káros nedvek állnak az érdeklődés középpontjában, hanem a toxinok és az anyagcsere során keletkező anyagcsere-végtermékek. A természetgyógyászat abból indul ki, hogy a normális anyagcsere-folyamatok során a kötőszövetekben és a zsírszövetben, a sejtek közötti térben „hulladék” keletkezik. Ezek a „salaknak” nevezett anyagok savas miliőt teremtenek a szervezetben. A test csak akkor képes a savakat semlegesíteni, ha a sejt közötti állományban kellő mennyiségű folyadék, valamint ásványi anyagok – főképp magnézium, kálium és kalcium – vannak jelen. Ha nem ez a helyzet, akkor a salakanyagok a szövetekben maradnak aminek az egyik következménye, hogy az izmok tónusa megnő, tehát megkeményednek.

A köpölyözéskor keletkező vákuum hatására javul a vér- és a nyirokkeringés, s ezek hatására javul a kötőszöveti sejtek oxigénellátása és anyagcseréje. A terapeuták a köpölyözést az ún. kivezető eljárások között tartják számon, mivel a kezelés a szövetekből eltávolítja a méreganyagokat. Ehhez azonban sok folyadék szükséges, ami kimossa, kiöblíti a salakanyagokat a kötőszövetből. Ajánlatos tehát minden köpölyözés után fokozni a folyadékbevitelt!

A köpölyözés méregtelenítő hatása tovább fokozható. Az ún. véres köpölyözésnél az üvegek felhelyezése előtt a bőrt kicsit megkarcolják. A vákuum a pangásos területről vért szív ki, ideális esetben olyan vért, amely különösen sok salakanyagot tartalmaz.

A köpölyözés harmadik változata az ún. köpölymasszázs. Ehhez a bőrt olajjal kenik be, majd a terapeuta a felhelyezett köpölyöket fel-alá húzza a bőrön. Ez a módszer nagy területek kezelésére alkalmas, de a bőr vagy a kötőszövetek, izmok letapadása esetén kissé fájdalmas lehet.

Feloldódó blokádok, szabadon áramló energia

A köpölyözést többnyire a háton szokták végezni. Itt nem csak a vérkeringés javítása a cél, a háton az ún. Head-féle zónákat is aktiválják a vákuumkezeléssel. Ezek – a hivatalos orvoslás által is elismert reflexzónák – kapcsolatban állnak a belső szervekkel, így rajtuk keresztül hatni lehet rájuk: például a májra, a szívre, az epehólyagra vagy a tüdőre.

A vákuum tehát nem csak a felhelyezett üveg szűkebb helyén fejti ki hatását, ezért köpölyözéssel sikeresen lehet kezelni fáradtságot, migrént, magas vérnyomást, de az asztma és a reuma is jól reagál erre a gyógymódra.

A hagyományos kínai orvoslásban igen elterjedt és kedvelt módszer a köpölyözés, és itt is az egész testre hatnak vele. A köpölymasszázzsal az akupunktúrás meridiánokat kezelik, hogy feloldódjanak a blokádok, és az energia ismét akadálytalanul áramolhasson bennük.

Pulzáló köpölyözés: a szükség találékonnyá tesz

A Grafenbergben élő Sigmar Hengge is megtapasztalta a köpölyözés gyógyító erejét. A gyógymód hatására élete pozitív fordulatot vett. Fiatalemberként súlyos motorbalesetet szenvedett, aminek következtében elvesztette bal lábfejét. Bár megtanult protézissel járni, gyakran voltak fájdalmai. Egyrészt az egészséges oldali térdében, amelyet a baleset óta nagyobb terhelés ér, másrészt a protézis felett a sípcsontjában. Az interneten megrendelt egy szívópumpával kombinált köpölykészletet, amellyel kísérletezni kezdett. Csupán az zavarta, hogy a köpölyüvegben nem tudta szabályozni a vákuum erősségét. Azonban a hardverfejlesztőként dolgozó férfi nem adta fel, és sajátos megoldást eszelt ki. Egy szívófejekkel felszerelt matracot készített, amit csatlakoztatott egy pontosan szabályozható elektromos szívóberendezéshez. Ráadásul a készülék segítségével pulzáltatni is lehet a szívás intenzitását: megszületett a pulzáló köpölyözés technikája. Még a híres berlini Charité orvosai is érdeklődnek a pulzáló köpölyözés iránt. Jelenleg a kórházban a módszernek a térdízületi kopásra kifejtett terápiás hatását vizsgálják.